Thorma János Múzeum Kiskunhalas
Van hozzáférésed? | lépj be
2018. augusztus 16. | Ma Ábrahám napja van.
Szóközzel elválasztva több szóra is kereshet. Egy kulcsszó hossza minimum három karakter lehet.
A MÚZEUMTHORMA JÁNOSKIÁLLÍTÁSOKPROGRAMOKKIADVÁNYOKFOGLALKOZÁSOK
HÍREKMÚZEUMTÖRTÉNETGYŰJTEMÉNYEKNYERTES PÁLYÁZATAINKRÉGÉSZETI LELET BEJELENTÉSEHALASI MÚZEUM ALAPÍTVÁNYMÚZEUMBARÁTI KÖRKIRÁNDULÁSOKKISKUNHALASI KULTURÁLIS ÚTGALÉRIA
A SzenvedőkHúsvéti kenyérszentelőkMeghitt pillanatOktóber elsején
Thorma János Múzeum | 6400 Kiskunhalas, Köztársaság utca 2. | +36-77/422-864

A gimnáziumi régiséggyűjtemény 1874-1949

"Régiségtárunkat olyan lábra emelte, hogy az a vidéki múzeumok bármelyikével megállhatja a versenyt"

A Magyar Nemzeti Múzeumtól kapott tárlókban elhelyezett, több mint 6000 darabos régiséggyűjteményt még 1874. október 4-én megnyitották a nagyközönség előtt. Szilády Áron ekkor 64 "válogatott és igen szép" gipsz-öntvényt ajándékozott a gyűjteménynek. A régiségtár további sorsáról innen kezdve évről évre megbízható és pontos adatokkal szolgál a helyi gimnázium évenként kiadott Értesítője.

A kis helyi "múzeum" még a következő években is igen népszerű volt mind a helybeliek, mind az átutazók körében. A téli hónapok kivételével minden vasár- és ünnepnap tartott nyitva, "s tömeges látogatásoknak örvend, mely alkalmakkor több-kevesebb ajándékozás is történik." Az érdeklődőknek nemcsak a nyitvatartási időben, hanem "jelentkezés folytán (...) bármikor készséggel" megmutatják a régiségtárat.

A gyűjtemény történetében igen jelentős volt 1876 nyara. Budapesten a VIII. Nemzetközi Őstörténeti és Embertani Kongresszus alkalmából rendezett kiállításon száznál több régészeti lelettel képviseltette magát a régiségtár, s a kongresszus két kiadványában is szerepeltek a halasi tárgyak. Ezek közül kettő ma is a Thorma János Múzeum régészeti gyűjteményének becses darabja, nagyobb részüket azonban már csak a két publikációból ismerhetjük. Egy év múlva a párizsi világkiállításon szerepel a régiségtár a híres fehértói középkori leletegyüttessel, mely később sajnos a Magyar Nemzeti Múzeumba került, s Halason csak másolatai maradtak.

Az 1881/82-es tanévben a régiségtárat új helyiségbe költöztetik "azon helyről, amelyben az 1874. évtől fogva őriztetett." A főgimnáziumi épület utcai frontjának három termét e célnak megfelelően rendbehozták, s újabb tárolószekrényeket készítettek az immár 8600 darabos régiséggyűjtemény számára.

Az eddig adományokkal gyarapodó régiségtár történetében 1883/84-ben jegyzik az első vételt. A két vásárolt tárgyról közelebbi adatunk nincs. Ugyanebben az évben a korábban már Párizsban is bemutatott, 18 darabból álló fehértói középkori kincslelet a Budapesten rendezett ötvösmű - kiállításon szerepel.

Hamarosan újra költözni kényszerül a gyűjtemény. Korábban kialakított három termét tanári és pénztári helyiségként kívánja hasznosítani az iskola, ezért a régiségtár ideiglenes elhelyezésére két kis teremben és egy előszobában kerül sor.

1891-ben kezdődtek meg a Kossuth Lajos utcán ma is gimnáziumként működő új főgimnáziumi épület építési munkái. A következő évben a tanszertár gyűjteményeit is átszállították új helyükre. Nincs közelebbi információnk arról, hova helyezték el a régiségtárat, annyi azonban bizonyos, hogy 1893. április 9-től vasárnap délutánonként újra megnyitották a nyilvánosság előtt. "Tágas termeit" az érdeklődő közönség "nagy számban keresi fel", s ennek eredményeképp újabb adományokkal gyarapodhatott a gyűjtemény. Az új szerzemények biztonságos elhelyezése érdekében a református egyháztanács 100 frt értékben új szekrényt készíttetett.

Az 1897/98-as tanévre a régiséggyűjtemény közel 11.000 tárgyra szaporodott. Jelentős nagyságú éremgyűjteményt, 600-nál is több érmet ajándékozott a tanintézetnek egy budapesti ügyvéd, kinek elhunyt fia a főgimnázium tanítványa volt. Ugyanekkor került a régiségtárba Babó Sándor révén egy orgona is, "mely a helybeli templomban levő nagy orgonának kis alakban előállított utánzata."

Az érem- és régiségtár gondozását a századfordulón Thury József vette át. Ekkor és a következő években a régiségtár 500 korona államsegélyt kapott. Ennek felét két nagyobb szekrény készíttetésére használták fel, melyekben részben a gyűjteményt, részben az egyre szaporodó régészeti és numizmatikai szakkönyveket helyezték el.

A század eleje óta a gimnáziumi Értesítők igen szűkszavúak a régiségtár gyara-podását, működését, állapotát illetően, s ez a helyzet gyakorlatilag nem változik a következő évtizedekben. Csak a gyarapodási adatokat, az ajándékozók nevét közlik évről évre. Így pl. 1912/13-ban került a régiségtárba a kurucszobor-bizottság letétjeként Damkó József Búsuló kurucának pályanyertes eredeti gipszmodellje, mely jelenleg a Thorma János Múzeum állandó kiállításán látható.

Az első világháborúban a gimnázium tanárai is részt vettek, s a lehetőségekhez képest még a különböző harcterekről küldött tárgyakkal - pénzekkel, katonai felszerelési tárgyakkal, fegyverekkel - is gyarapítani igyekeztek a régiségtárat.

A század húszas éveinek Értesítői ismét csak igen gyér adatokat tartalmaznak a régiségtárról. Nem készülnek éves összesítők, s a gyűjtemény nagysága olykor az egyik évről a másikig nem változott. 1930-ban az anyag "rendezetlen, s ezért nem is nyilvános. Megfelelő szakember vezetése mellett való rendezése kívánatos és közérdekű volna." A helyzet a következő években sem változott meg, annak ellenére, hogy "a gyűjtemény anyagának szakszerű rendezése és hozzáférhető módon való elhelyezése megfelelő támogatás mellett méltó kezdete lehetne egy halasi múzeum fejlesztésének."

Az ideiglenesen rendezett régiségtárat ugyan 1932/33-ban újra megnyitották a közönség számára, de az érdeklődés meg sem közelítette a pár évtizeddel korábbit, s maga a gyűjtemény is 10 év alatt mindössze 80 tárggyal gyarapodott.

1937/38-ra a gyűjtemény helyzete tarthatatlanná vált. "A régiségtár az iskola egyik igen értékes és érdekes gyűjteménye, mely azonban anyagiak hiányában nem tölti be teljesen hivatását. Anyagi támogatást a régiségtár egyáltalán nem kap, így nem gondolhattunk eddig annak nagyobb mérvű rendezésére, átcsoportosítására. Szükséges volna az értékes érem- és pénzgyűjteményt is rendezni, a régi pénzek pontos korát megállapítani, kívánatos volna a nagy mennyiségben meglevő sarkantyúknak és más harci eszközöknek, fegyvereknek, régi ruházati tárgyaknak a korát is tisztázni, és elsősorban közérdek volna a régi ruhaneműeket a pusztulástól megóvni."

1940-ben kerül sor az akkor 13.245 darabból álló gyűjtemény évtizedek óta esedékes - és lényegében utolsó - rendezésére, melyet országos hírű szaktekintély, a kecskeméti városi múzeum igazgatója, dr. Szabó Kálmán végzett el. A számbavétel és a szükséges selejtezések után régiségtár tárgyait több csoportra bontva helyezték el a szekrényekben: Temetkezési urnák Kr.e. 2500-1000-ig - Agancsból, csontból és kőből készült szerszámok - A magyarországi őskőkor szerszámai - Kagylóból, csigából, állatfogakból készített nyakdíszek - Őskori népek szerszámai és edényei - Szarmata-jazyg ékszerek - Szkitha övdíszek és nyílhegyek a Kr.e. VI-III. századból - Római edények - Avar övdíszek és karpereczek - Népvándorláskori gyöngyszemek és orsógombok - Honfoglaláskori magyar ruha- és szerszámdíszek - Magyar ékszerek a X-XIII. századból - Magyar nyílhegyek a X-XVII. századból - Magyar gyűrűk és gyűszűk a XIII-XVIII. századból - Párták és női ruhakapcsok, arany szálakból szőtt csipkék és hajtűk a XVIII. századból - Halasi viselet - Kunsüveg - Fegyverek, sarkantyúk, kengyelvasak, zabolák, gazdasági eszközök, kulcsok és lakatok.

Egy évvel később - igaz, zárható üvegszekrényekben - a gimnáziumi épület folyosójára került a régiséggyűjtemény, ahol "tanulságos anyaga állandóan az ifjúság szeme előtt van." A költözés igazi oka ennél prózaibb: a régiségtár eddigi helyiségeit internátusi hálótermekké alakították át. Ezzel gyakorlatilag le is zárul a halasi gimnázium nagy hírű régiséggyűjtemé-nyének története. Utolsó megbízható adatunk 1944-ből való, ekkor a gyűjtemény 13.261 tárgyból állt. A II. világháború végén a halasi gimnázium épületét szovjet katonai kórház céljaira sajátították ki. A tanárok és diákok 1945 novemberében térhettek vissza "az ősi falak közé."

Az elmúlt egy évben a tanszertárak és különösen a régiséggyűjtemény nagyon súlyos károkat szenvedtek. A kárfelmérés 1948/49-ben nyilvánosságra hozott adatai szerint a 13.261 darabot számláló régiségtárból mindössze 287 tárgy maradt meg. A szemtanú, Nagy Czirok László szerint "a civil lakosság a régiségtári szobákat is feldúlta," később pedig "a gyűjtemény még meglevő tárgyainak egy részét - felügyelet hiányában - az iskola akkori igazgatójának utasítására az épület takarításakor felgyűlt szeméttel és törmelékkel együtt stráfkocsikon a városi nádasokba hordták."

Így semmisült meg tehát a halasi gimnázium érem- és régiségtára, s vele együtt valószínűleg mindörökre elvesztek Révész György könyvei, lelőhelyes-rajzos lajstromai, egyéb feljegyzései. A jogutód Thorma János Múzeumba az 1950-es évek elején került néhány tárgy, a gimnáziumi Értesítők és a régészeti szakirodalom korabeli híradásai alapján is csak vázlatos elképzelésünk lehet a régiséggyűjtemény egykor országos hírű gazdagságáról.

Az ötvenes évek elején alakult, előbb Révész György majd Thorma János nevét viselő kiskunhalasi múzeum 1955-ben kezdett leltárkönyveiben nyilvántartott tárgyak közül 350-ről állíthatjuk, hogy az egykori gimnáziumi érem- és régiségtárból származnak. A régészeti, néprajzi, helytörténeti jellegű anyag és egyéb dokumentumok mellett egy megkövesedett csiga és néhány kitömött madár is a múzeumba került; utóbbiak nyilván a részben ugyancsak megsemmisült egykori természetrajzi tárba tartoztak.

Nem sikerült nyomára akadnunk a Nagy Czirok László által említett kb. 150 éremnek. Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy a múzeum jelenlegi ötezer darabos numizmatikai gyűjteményét ezek és a később szerzett, de minden bizonnyal az egykori gimnáziumi éremtárból származó érmék alapozták meg. Az 1960-ban megkezdett numizmatikai leltárkönyv azonban sem az érmék származási helyét, sem bekerülési körülményeiket nem említi, csak annyit jelez, hogy e régi pénzek ismeretlen lelőhelyről kerültek a múzeumba.

A Thorma János Múzeum sok ezer darabos néprajzi gyűjteményében 80 olyan tárgy van, melyek az egykori régiségtárból származnak. Ezek egyrészt edények (bokályok, korsók, kulacsok, stb.), másrészt földműveléssel és állattartással összefüggő eszközök és szerszámok (patkók, zablák, kengyelek, őrlőkövek, sarlók, stb.) Valószínű egyébként, hogy a néprajzi gyűjteménybe az 50-es évek közepén beleltározott tárgyak és tárgyegyüttesek egyrésze is az elpusztult régiségtárból származnak, bár származási helyük megjelöléseként nem a gimnáziumi régiségtár van feltüntetve. Ilyen lehet az a több száz darabból álló, főként kerámiát tartalmazó gyűjtemény, melyet Nagy Czirok László akkori múzeumvezető egy környékbeli gyűjtőtől vásárolt az 1950-es évek elején. E tárgyak ugyanis pontosan olyan jellegűek, mint az egykori régiségtárból a múzeumba került néprajzi anyag. Sajnos azonban a leltárkönyvek vonatkozó bejegyzései, de az irattári és adattári adatok szűkszavúsága vagy teljes hiánya miatt sem tudjuk feltételezésünket igazolni.

A gimnáziumi régiségtár az I. világháború óta nyomtatványokat, dokumentumokat is őrzött. Ezek közül néhány a pusztulástól megmenekülve jelenleg a múzeum Adattárában található. Köztük vannak pl. Jókai Mór levelei, a halasi takács céh anyagának egy része, egy egyiptomi írásos gyolcs keretben, valamint igen sok 1848/49-es ereklye.

A régészeti gyűjtemény közel 200 tárgyáról állíthatjuk teljes biztonsággal, hogy egykor a gimnáziumi régiségtár több mint 2600 darabos "régi tárgy"- gyűjteményébe tartozott. A leltárkönyvi bejegyzések mellett ("lelőhely" rovatban "Áll. Gimnázium" megjelölés szerepel) sokat közülük korabeli régészeti szaklapok vagy könyvek leírásai rajzai vagy fotói alapján azonosíthattunk. A közölt leletek és leletegyüttesek egy méltán országos hírű, igen gazdag és rendkívül szép tárgyakat tartalmazó régészeti gyűjtemény képét sugallják. Nem is lehet véletlen, hogy a II. világháború végén részben elpusztult, részben elkallódott halasi gyűjteményből még a bécsi Kunsthistorisches Museumba is kerültek avar kori leletek.

Talán szerencse, hogy a múlt század végén és a századfordulón a környékről előkerült híres nagy leletek (fehértói középkori kincslelet, kígyóspusztai kun öv, csólyosi kun sír teljes anyaga, balotaszállási kun kincslelet) még akkoriban a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. Mert bár sokkal jobban szeretnénk a területileg illetékes tájmúzeum gyűjteményében tudni őket, lehet, hogy a halasi gimnázium érem- és régiségtárának megsemmisülésével ezeket az országos hírű leleteket is csak egykori híradásokból ismernénk.

Irodalom

Wicker Erika

"Halasi múzeum" I. Régiséggyűjtemények, múzeumalapítók a múlt századi Kiskunhalason (1824-1874). Halasi Téka 9., Kiskunhalas, 1989.

"Halasi múzeum" II. A gimnáziumi érem- és régiségtár története (1874-1949). Halasi Téka 10-11., Kiskunhalas, 1990.


Wicker Erika

Múz tört Wicker cikkhez